Banka Balázs ritkán látott gesztust gyakorolt a sérült Drexler Gábor felé, amiért a Celtic63 ultrafutóverseny szervezői fair play díjjal jutalmazták.
– Nem mindennap látunk olyan sportszerű gesztust, amit ön tett a Celtic63 ultrafutóversenyen. Hogyan emlékszik a szituációra?
– A nevezési lista alapján nem volt kérdés, ki a verseny esélyese – utalt Drexler Gáborra Banka Balazs. – A rajt után pár perccel már csak Gábor egyre távolodó hátát láttuk. Mögötte kialakult egy kisebb boly, amelyben én is futottam, és az első ellenőrzőpontig együtt haladtunk. Ebből a csapatból egyedül Petróczi Mártonnal találkoztam korábban, róla tudtam, hogy erős versenyző. Huszonöt kilómetro környékén kezdtek láthatóvá válni az erőviszonyok, nagyobb különbségek alakultak ki, én Gábor és Marci után a harmadik helyen futottam.
– Elégedett volt, vagy ekkor megfordult a fejében, hogy megpróbál beleerősíteni?
– Az volt az elvárásom magammal szemben, hogy egyenletes tempóval vigyem végig a versenyt. Ennek megfelelően haladtam kerékpáros kísérőmmel, figyelve a frissítésre, mert egy közelgő százhatvan kilométeres megméretés miatt ennek a tesztelése volt a másik fő célom. A hatvanadik kilométernél volt az utolsó emelkedő, aminek a tetejére érve megláttam egy futót, körülbelül egy perc távolságra. Elbizonytalanodtam, mert azt gondoltam, Marcit érem utol, de a póló színe és a jellegzetes futómozgás alapján láttam, nem ő volt az. Az emelkedőt lejtő követte, ahol gyorsítottam, és ahogy közelítettem hozzá, kitisztult a kép: Marci megelőzte Gábort, és utóbbi tűnt fel előttem. Láttam, hogy nem gyorsít, pedig – bár nem nézett hátra – tisztában kellett lennie azzal, hogy közeledem, mert kísérte egy kerékpáros, aki minden bizonnyal tájékoztatta erről. Akkor világossá vált, hogy valami nincs rendben vele.
Az interjú folytatása a csupasport.hu oldalán olvasható.
